Szerepcsere

A harmadik emeleten lakott. Ha jól emlékszem azon a szinten, a négy lakásból csak ketten voltunk. A szembe szomszédja, azaz én és ő. A lift régóta nem működött, a lépcsőház világítása pedig az első emelet fölött kialudt - talán évekkel ezelőtt. Vagy lehet, hogy soha nem is világított. Ki tudja már. 

Dolgozni nem járt, de minden reggel időben felkelt. Megmosta az arcát, majd megborotválkozott. A haját pomádéval lenyalta, figyelve, hogy minden tincs ugyanott álljon minden nap. Öltönyt vett, kalapot tett, majd belebújt frissen bokszolt cipőjébe. Úgy szólván, igen igényes ember volt. Aktatáskájával elindult lefelé. Sosem láttam hová ment, csak, hogy ment. Talán a pincébe, vagy csak egy körre a háztömb körül. 

A lakás ajtaja zárva volt mindig. Még a posta sem talált be. A képeslapok, értesítők és sárga csekkek, amik neki voltak címezve az én postaládámba érkeztek. Ilyenkor kopogtam illedelmesen, hogy odaadjam neki, majd minden sikertelen próbálkozás után elraktam, és megőriztem azokat. Sosem bontottam ki őket, pedig furdalt a kíváncsiság. Még mindig ott vannak az előszobámban a barna szekrény második fiókjában valahol. Időnként ugyanakkor léptünk ki a lakásból. Köszönt nekem, én pedig nem emlékeztem, hogy valaha is bemutatkoztunk volna. 

Egyik este megcsörrent a csengőm. Röviden, mintha az illető félt volna megnyomni a gombot. Felálltam a fotelből, ahol minden este az aznapi újságot olvasgattam. Belebújtam a mamuszomba és odasétáltam az ajtóhoz. A kukucskálóba néztem, de nem láttam semmit. Nem is láthattam, mert olyan koszos volt. Sosem takarítottam meg. Ki figyel arra, hogy a kukucskálóját is alaposan letörülgesse? Így hát kinyitottam az ajtót, körbenéztem, de senki nem állt ott. Csupán egy cédula hevert a lábtörlőmön, amire az volt írva: ,,Holnap újra jövök!” 

Aznap este nem aludtam. Reggel kinéztem, hogy ő elment – e már. Egész nap vártam. Este, pontban hatkor ismét csöngettek. Szinte rohantam az ajtóhoz, kinyitottam és csalódottan láttam, hogy senki nincs ott. Csak egy újabb cédula. ,,Ma is jöttem. Holnap várom.” Visszabandukoltam a fotelembe, és az estét ott töltöttem. 

Korán keltem. Igyekeztem a hosszúra nőtt hajamat minél inkább hátra nyalni. Ünneplőbe öltöztem, és kisétáltam a lakásomból. Becsöngettem hozzá. Az ajtó magától kinyílt. Szétnéztem. Becsuktam az ajtót magam után, visszasétáltam a lakásomba, és leültem a fotelembe. A szomszéd lakás üres már.    A lift azóta jár.